A dolog (másik magyar címén: Valami, eredeti angol címén: The Thing) egy 1982-ben bemutatott amerikai sci-fi horrorfilm John Carpenter rendezésében, Ennio Morricone zenei aláfestésével. A film egy amerikai állandó sarkkutató bázis legénységének agóniáját mutatja be, pesszimista képet festve a földi és a földönkívüli létformák találkozásáról. A mű alapja John W. Campbell: Who Goes There? című elbeszélése, egyetemben az 1951-es The Thing from Another World című filmalkotással. A film bemutatásának évében Alan Dean Foster megírta a filmből készült azonos című regényét, majd a történetből 2002-ben megjelentette szintén azonos című PC-játékát a Black Label Games és a Universal Interactive.

 

Az események javarészt egy amerikaiak által fenntartott antarktiszi kutatóállomáson zajlanak; a kontinensen épp közeledik a sarki tél időszaka, miközben a bázisnak pedig nincs kapcsolata a külvilággal. A tábor viszonylagos nyugalmát a szomszédos norvég állomásról érkező két kutató zavarja meg, amint épp egy kutyát üldöznek, amely az amerikai bázis felé tart. Megérkezvén oda az egyik norvég társa hibájából, míg a másik – miután a kutyára leadott lövése megsebesít egy amerikait – az állomásparancsok fegyvere által leli halálát, anélkül, hogy érdemben kommunikálhattak volna az amerikaiakkal; a telep lakói befogadják kutyát. Miután a rádiós kapcsolat teremtés nem sikerül, néhányan maguk indulnak el a norvég bázisra közölni a történteket, de arra nem számítanak, hogy a másik állomást elhagyatva és romokban heverve találják. A csapat visszatérve néhány dokumentumot és egy amorf, összeégett holttestet hoz magával; utóbbiról a bázison végzett boncolás azt mutatja, hogy egyszerű emberi maradvány, veszélytelen. A befogadott kutya ellenben nem sokkal azután, hogy a kennelben összezárják a többi ebbel, alakot váltva megtámadja a többi állatot és nagy részüket meg is öli, mire a kutatók közbe avatkoznak. A megölt norvég kutya maradványait elemezve nyilvánvalóvá válik, hogy az egy kutyát imitáló ismeretlen organizmus volt, s nem valódi eb. Az esetet követően egy csapat a szerzett dokumentumok alapján felkeresi a norvégok kutatási területét, ahol ásatások nyomaira és egy felszínre hozott űrhajóroncsra bukkannak. Az állomás legénységében felmerül a gyanú, hogy az állatokat megtámadó élőlény ezzel az űrhajóval érkezhetett a Földre, s hogy – miután a befogadott kutya sokáig szabadon járt-kelt a táborban – az idegen organizmusnak embereket is módjában állhatott lemásolni. Ez a tudat paranoiás gyanakvást szül a legénység tagjai között, ami az egyik teleporvoson teljesen elhatalmasodik: az módszeresen tönkreteszi az állomás szállító és kommunikációs eszközeit, hogy az állomást végleg elvágja a külvilágtól megakadályozandó, hogy az idegen eljuthasson a sűrűbben lakott területekre. Az elszigetelt bázis lakossága hamarosan erősen fogyatkozni kezd, amint lakói egymásra szegezik fegyvereiket, ki-ki arra, akit ő maga az idegennek vél; s mindeközben az idegen organizmus is továbbfolytatja ténykedését. A még nem fertőzött teleplakók végül konszenzusra jutnak abban, hogy a lényt csak az állomás elpusztítása által lehet megállítani, s azt így ennek megfelelően módszeresen felégetik – önmaguk számára sem hagyva esélyt a túlélésre.

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia