1912 október 14-én mutatták be Kertész Mihály: Ma és holnap című filmjét, az első teljes műsort kitöltő magyar játékfilmet. Megindult a rendszeres filmgyártás. Egymás után alakultak meg a filmgyártó cégek (1912-ben az Uher, 1914-ben a Kinoriport, 1916-ban a Star, 1917-ben az Astra stb.), fellendült a forgalmazás, dolgozni kezdett a magyar filmkészítők első generációja, akik közül sokan néhány év múlva a nemzetközi filmvilág kiemelkedő szereplőivé nőtték ki magukat.

 

A tízes évek közepén közel két tucat magyar filmműhely működött, s a fővárosi mellett jelentékeny filmgyártás folyt Janovics Jenő irányításával, Kolozsváron. A kolozsvári filmgyártás, a budapesti film nagy alternatívája volt. A kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója új mértéket állított. Janovics rájött, hogy nem az amerikai film utánzása, hanem a lokálkolorit és a saját témák segítségével lehet meghódítani a világpiacot. A kolozsváriak első filmje a Sárga csikó, Csepreghy Ferenc sikeres népszínművének filmváltozata, melyet 1913-ban készítettek, a Pathé cég közreműködésével, Félix Vanyl rendezésében. Ez volt az első magyar film, amely világsikert aratott. Külföldön a Vak ember titka címen forgalmazták. Százharminchét kópiát adtak el belőle a világon, még Japánban is bemutatták.

 

Kolozsvárott készült 1914-ben az első nagy presztízsfilm, Katona József Bánk Bán című nemzeti tragédiájának filmváltozata, Kertész Mihály rendezésében, Jászai Marival, a legnagyobb magyar tragikával a főszerepben.

 

Janovics műhelyében kezdett rendezni Korda Sándor is. 1916 decemberében mutatták be Mesék az írógépről című filmjét, mely a magyar polgári filmkomédia legnépszerűbb változatát, a szerelmi karrierfilm műfaját alapozta meg, Gaál Béla A meseautó című korszakalkotó filmjének prototípusaként.

 

1916-ban a budapesti Uher filmgyárban készül az első "filmkolosszus" (háromezer méteres film), Jókai Mór: Mire megvénülünk című romantikus regényéből, melyet legtekintélyesebb színházi rendezőnk, Hevesi Sándor művészeti irányításával Uher Ödön rendezett.

 

A korabeli kritikák alapján kiemelkedőnek tűnik Illés Jenő: János vitéze (1916), tömegjeleneteivel, külföldi színhelyeivel, trükkfelvételeivel, sztárjaival.

 

A Kolozsvárról Budapestre visszatérő Korda 1917-ben megalapította a Corvin filmgyárat, megszervezte a szigorú minőségi kritériumokkal és magas fokú profizmussal jellemezhető amerikai stílusú futószalag gyártást. Sir Alexander Korda Magyarországon készült filmjei közül a magyar romantika legszebb regénye, Az aranyember (1918) filmváltozata maradt fenn. E művet, Jókai Mór regényét, még kétszer megfilmesítették, 1936-ban Gaál Béla, a nagy komédia rendező, 1962-ben Gertler Viktor, aki a szocializmus idején vitte tovább a polgári komédia és melodráma tradícióit, mindazonáltal Korda változata mind a mai napig legelevenebb és leghangulatosabb.

 

Az I. világháború idején megszűnt az amerikai, francia és olasz filmek behozatala, ami a magyar filmgyártás példátlanul gyors fellendüléséhez vezetett. Magyarország 1917-18-ban közvetlenül Dánia, az Egyesült Államok, Németország, Olaszország után következett a filmgyártó nagyhatalmak sorában. 1918-ban egy év alatt több mint száz magyar játékfilm került a hazai és külföldi nézők elé.

 

Kialakul a magyar sztárrendszer, élén Várkonyi Mihály és Berky Lili.

 

A magyar némafilm összefonódott az egyetemes filmkultúrával. Rendezőink gyakran megfordultak külföldön. Illés Jenő például többet dolgozott Berlinben, mint Budapesten. Külföldi rendezők rendszeresen bekapcsolódtak a magyar filmgyártásba, hogy csak néhány nevet említsünk: Cornelius Hintner tizenkét, Joseph Stein hat, Carl Wilhelm öt, Emil Justitz négy, Felix Vanyl három, Willy Karfiol két filmet rendezett Budapesten. A magyar film kezdettől fogva produkált világsztárokat. Nemzetközi karriert csinált Sacy von Blondel, Bánky Vilma, Putty Lia (Lya de Putti) és Nagy Kató (Käthe von Nagy). A Sárga csikóban indul Várkonyi Mihály (Victor Varconi) karrierje. Lugosi Béla (a későbbi Hollywood-Drakula), korábban a Nemzeti Színház Hamletje, a szépfiú-szerepeket játszó Várkonyi démonikusabb alternatívájaként aratott sikert.

 

A kor két kimagasló rendező egyénisége csakhamar a világ filmművészetének nagy formálójává emelkedett: Michael Curtiz és Sir Alexander Korda. Kertész Mihály mindinkább a populáris film nagy műfajait részesítette előnyben, de kitérőként, a művészfilmmel, sőt, az első magyar proletárdiktatúra idején a politikai propagandafilmmel is próbálkozott. Korda "igényes" vagy "irodalmi" filmeket akart készíteni, amelyek megnyerik a középosztályt. A masscult-rendező Kertész az amerikai filmgyártásban talált magára, a midcult-rendező Korda az európai sikerfilm klasszikusa lett, a mai félkommersz előzményeié.

 

Az álomgyári termékek mellett nagy szerepet játszik az "irodalmi film". A magyar némafilm mind a világirodalommal, mind a kor magyar irodalmával szélesebb felületen érintkezik, mint a hangosfilm. A kialakulóban lévő új művészet presztizsét növelte, ha az irodalom már elismert értékeihez fordult. A határozott művészi ambícióval készült midcult-filmek főként a XIX. századi magyar irodalom már klasszikusnak számító alkotásaiból (Vörösmarty, Arany, Jókai, Eötvös, Mikszáth) és a kor jelentős íróinak műveiből készültek (Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Pekár Gyula stb.). Nem ritkák a világirodalom klasszikusain alapuló presztízsfilmek (Andersen, Balzac, Victor Hugo, Emil Zola, Tolsztoj, Csehov, Gorkij, stb.)

 

A nagyközönség meghódítására törekvő masscult-filmek gyakran külföldi bestseller-szerzők művein alapulnak (Elinor Glyn, Gaston Leroux, Georges Ohnet stb.). Legkevésbé a formanyelvi kísérletek vonzzák filmeseinket. A közönséget zavarta minden olyan műfogás, amely túlment az elvárt, kedvelt mesefordulatok és a népszerű színészarcok minden esztétizáló közvetítéstől mentes feltálalásán.

 

A filmgyártással párhuzamosan felvirágzott a filmszaksajtó, rendszeressé vált a filmkritika. A némafilm korszakban, hosszabb-rövidebb ideig, 45 filmszaklap működött.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: filmkultura.hu