A Hyppolit a lakáj sikere nyomán megindul a filmgyártás új felfutása. 1933-ban a modernizált és kibővített Magyar Film Iroda is bekapcsolódott a hangosfilm gyártásba. A magyar film egyre népszerűbb lett, a gyártási kedv fokozódott, évről-évre nőtt a produkciók száma.

 

Az európai hatásokat közvetítve realista miliőábrázolásra törekvő Székely István mellett hamarosan a korszak másik sztárrendezőjévé vált a hollywoodi mintákat követő Gaál Béla, aki 1934-ben rendezett nagysikerű filmjével A meseautóval a magyar glamúrkomédia megteremtője lett. A vezérigazgató és a titkárnő szerelmét középpontba állító történet a harmincas évek magyar vígjátékainak modelljévé vált, de még külföldön is hatott - Car of My Dreams címmel - angol remake készült belőle.

 

Míg a magyar némafilm szinte az összes élő műfajt kipróbálta, a magyar hangosfilm műfajszegényebb. A meseautó sikere után végérvényesen a komédia vált a harmincas évek uralkodó filmműfajává.

 

1934-ben készült el, Szép Ernő impresszionista regénye nyomán, Székely István filmje a Lila akác. Székely művét a periférikus életformák iránti vonzódása a francia film felé közelíti. Kísérletet tesz a happy end-el való szakításra is, de ezt a közönség nem tudta elfogadni, s a producer kívánságára a befejezést happy endre változtatták. A film ma már csak az utóbbi változatban látható.

 

A felívelő magyar hangosfilmgyártás a külföldi tőke számára is vonzóvá vált. A harmincas évek végéig tartott a többverziós filmek divatja. Heinz Hille magyar és német verzióban készítette a Szerelmi álmok/Liebesträume (1935) és A vén gazember/...und es leuchtet die Pußta (1932) című filmeket. Az Egy éj Velencében (1933) magyar változatát a Németországból hazatérő Cziffra Géza (Geza von Cziffra), a német változatot (Eine Nacht in Venedig) Robert Wiene rendezte. A többverziós filmek sorából kiemelkedik a Baky József (Joseph von Baky) A varieté csillagai/ Menschen vom Varieté (1938) és Bolváry Géza (Geza von Bolvary) Tiszavirág/Zwischen Storm und Steppe (1938) című filmje.

 

Külföldről tért haza, és 1935-ben kapcsolódott be a filmgyártásba a némafilm korszak ismert forgatókönyvírójának fia, Vajda László. Három évig dolgozott Budapesten, tíz filmet készített, s elsősorban színvonalasan rendezett vígjátékok kerültek ki a keze alól. Ember a híd alatt című filmdrámájában (1936) a kor reális problémái (munkanélküliség, bűnözés) felé fordul.

 

Az öröm és a boldogság lehetőségeit kutató komédia, amely a magánélet utópiáját állítja szembe a társadalmi problémákkal, szintén nem feledkezik meg az érem másik oldaláról. Több nagysikerű filmnek az értelmiségi munkanélküliség és a protekcionizmus a témája (Elnökkisasszony, 1935, Marton Endre/ Andrew Marton; Havi 200 fix, 1936, Balogh Béla; 120-as tempó, 1937, Kardos László).

 

A kor művészi ambíciójú vállalkozása a Hortobágy (1936) című filmpoéma, amelyet Georg Höllering német rendező készített, a regényíró Móricz Zsigmond közreműködésével, a magyar pusztáról és népéről.

 

A hangos film rövid idő alatt kitermelte sztárrendszerét. A viktoriánus nevelőnők utódai, a derék, kardos szüzek (Ágay Irén, Tolnay Klári) mellett feltűntek a segítőkész, derűs és erotikus naivák (Perczel Zita), s az évtized közepén megjelenik a "sophisticated woman"(az okos, modern nő) (Muráti Lili) is. A később nemzetközi hírű Rökk Marika és Gaál Franciska számára néhány film után szűkösnek bizonyultak a budapesti lehetőségek. A férfiak közül az úriember prototípusát megteremtő Jávor Pál, az életrevaló plebejus figurákat és élhetetlen dekadens intellektueleket egyaránt kitűnően alakító Páger Antal, s a szeretetreméltó szélhámos típusokat megformáló Ráday Imre emelkedik ki. A komikusok közül a sztárokéhoz hasonló népszerűséget ért el ügyetlenül csetlő-botló, mégis boldoguló kispolgár figuráival Kabos Gyula.

 

1937-ben megindul a tömeggyártás. Míg 1933-ban csak 9, 1938-ban már 33 játékfilmet forgattak. A magyar filmek két hét alatt készültek. A gyártók által támasztott követelmények közül első, hogy a film minél kevesebbe kerüljön. Bár a magyar filmek abban az időben rendkívül népszerűek voltak a hazai közönség körében, a szűk piacról befolyt bevételek nem tettek lehetővé nagyobb költségvetést.

 

A magyar filmszakirodalom nyomon követte a világ filmművészetének változásait. Gró Lajos 1931-ben a világ filmművészeti tendenciáival kölcsönhatásban mutatja be Eizenstein és Pudovkin életművét (Az orosz filmművészet). A budapesti bölcsészkar magántanáraként filmesztétikai előadásokat tartó Kispéter Miklós a kor kiemelkedő filmelméleti és művészetfilozófiai műveinek ismeretében elemzi a korszak jelentős külföldi és magyar filmjeit (A győzedelmes film 1938). Ebben a korszakban adják ki az első filmről szóló ismeretterjesztő műveket, elszaporodnak a képes szórakoztató filmlapok. 1941-ben jelenik meg az első magyar filmlexikon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: filmkultura.hu