A magyarországi filmbemutatás, forgalmazás és alkalmi filmkészítés, de még nem rendszeres filmgyártás története 1896-ban veszi kezdetét. A magyar-osztrák kiegyezést követő, s a hosszú békekort kihasználó gazdasági fellendülés az 1896-os millenniumi ünnepségektől további lökést kap, mely elősegíti az új találmány, az "élő fotográfia" megismerését és elterjedését.

 

A Lumi ere-cég 1896 május 10-től rendszeres vetítéseket kezd a Royal Szálló kávéházában. Naponta több előadást tartanak 50 krajcáros belépődíjjal. 1896-ban a budapesti mulatókban és kávéházakban terjed a kinematográfia, 1897-ben már vidéken is. A vetített kép kezdetben elsődlegesen a nagyvilág szenzációinak olcsó konzervjét jelenti: egzotikus tájakat, nevezetes eseményeket, tréfás jeleneteket és híres szépségeket bemutató képek láthatók a kávéházi műsorokban. A század első évtizedében önállósul a magyar moziszakma, a mozgókép más szórakozóhelyek egyik attrakciójából a szórakozóhely új, önálló típusává válik.

 

Az első Magyarországon készült filmfelvételek is a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódnak. Lumiere operatőrjei lefényképezték a díszfelvonulást, Sziklai Zsigmond pedig, az első magyar mozgófényképészként, felvételt készített a királyról. Sziklai kamerája - a freudi elvétés parádés példájaként - levágta a király fejét.

 

1900-ban az Uránia Tudományos Egyesület létrehozta az Uránia Magyar Tudományos Színházat, melyben az ismeretterjesztő előadásokat vetített képekkel illusztrálták. Itt készült 1901-ben az első magyar film: A tánc, Zitkovszky Béla rendezésében, Pekár Gyula, a neves író és politikus táncról szóló előadásának illusztrációjaként. A film, melyet az Uránia tetőteraszán, a színházi élet sztárjainak közreműködésével forgattak, 24 táncot bemutató rövid részletből, un. kinematogrammból állt. A nagy érdeklődéssel fogadott vetített képes előadást több mint százszor megismételték. Az Urániában tovább folytatódott az alkalmi filmkészítő tevékenység, Zitkovszky, A tánc sikerén felbuzdulva, más előadások szemléltetésére is forgatott filmeket.

 

A filmbemutatás első tíz évének eredménye Magyarország 270 állandó mozija, köztük néhány nagy befogadó-képességű mozipalota (például a Royal Apollo). A filmbemutatás rendszerének kiépülése alapján, az évtized végén, napirendre kerül a filmforgalmazás megszervezése. Az első kölcsönző cég Ungerleider Mór 1908-ban alapított Projectograph vállalata. Minthogy az Osztrák-magyar Monarchia immobilitása nem tette lehetővé a filmipar amerikai típusú felfuttatásához szükséges tőkekoncentrációt, előbb mozinéző nemzetként léptünk be a filmkultúra történetébe. A kölcsönzésből nő ki a filmgyártás, a filmkereskedelemből az alkotás. Ungerleider Mór Projectograph vállalata 1908-tól folytatott rendszeres filmgyártást, dokumentáris képeket és rekonstruált híradókat kínálva (Vasúti szerencsétlenség Budapesten, Kacsavadászat a Velencei-tavon, Az újpesti bankrablás).

 

A filmgyártás fellendülése további lépést feltételezett, a mozgóképi attrakció találkozását a narratív mitológiákkal. Zsánerképekből, rekonstruált híradókból és "humoros felvételekből" fejlődött ki a dramatikus játékfilm.

 

A tízes évek elején, mindenekelőtt Asta Nielsen filmjeinek hatására, új presztízsre tett szert a mozi. Az irodalom, a képzőművészet és a színház elitje lelkesen pártolta az új kifejezési formát. A Nyugat című folyóirat köré tömörülő írók, akik a korabeli magyar irodalomban uralkodó romantikus és anekdotikus irányzatokkal szemben a XX. századi modern európai irodalomhoz való felzárkózást támogatták, ugyanolyan lelkes mozilátogatók, mint Apollinaire és a szürrealisták. Karinthy Frigyes - a magyar Borges - a tízes években Korda Sándor dramaturgja.

 

Magyarországon a film nem kizárólag a masscult (tömegkultúra), kezdetben sokkal inkább a midcult (a tömegkultúra emelkedettebb, művészi igénnyel készült változata) formájaként hódít, a kávéházi kultúra részeként. A filmszakma a "kultúrfilm" eszméjét írja zászlajára, a film nevelési, tájékoztatási, népművelési jelentőségét hangsúlyozzák. A játékfilmtől a kor moralistái és kultúrkritikusai szívesen távol tartanák az ifjúságot. Az amerikai filmeket közönségesnek, laposnak, Asta Nielsen filmjeit frivolnak érzik. Első játékfilmjeink sem alkalmasak a kételyek eloszlatására. Az első művészi ambíciójú vállalkozás, a Vígszínház melléküzemágaként 1911-ben alapított Hunnia filmvállalat, a szakmai dilettantizmus és a külföldi filmek hazai konkurenseit nem jó szemmel néző forgalmazói maffia áldozata lett.

 

A magyar filmgyártás kialakulásának korai szakaszában felvirágzik egy hibrid műfaj: a kinemaszkeccs. A film elterjedésével a színházi előadások színesítésére gyakran használtak filmfelvételeket. Ennek megfordítása volt a kinemaszkeccs, amelyben a vetítést szakították félbe, s a film szereplői eleven valóságukban léptek a közönség elé. A film és színház kombinációjából született műfaj több jelentős alkotót megihletett. Molnár Ferenc két szkeccset is írt: Gazdag ember kabátja, Aranyásó. A műfaj legjelesebb művelőjét, Karinthy Frigyest a Színházi Élet című lapban tréfásan "magyar Szkeccspir"-nek nevezik.

 

Ungerleider Mór szakmai folyóiratot is alapított, az 1908-tól megjelent Mozgófénykép Híradót, melyben a kor jelentős írói, színházi rendezői, tudósai írnak a filmről. A 18 éves Korda Sándor, az első magyar filmkritikus, úttörő filmelméleti cikkek sorát publikálja. Az irodalmat utánzó filmmel szemben a mozgás és vizualitás jelentőségét hangsúlyozza. A film alkotójának a rendezőt tekinti. A néhány hónapos dániai útjáról hazatérő Kertész Mihály a Mozgófénykép Híradó hasábjain számol be a nagy presztízsű dán filmgyártásról. Későbbi cikkeiben saját filmrendezési tapasztalatai kapnak nyilvánosságot, kiemeli a filmrendezés profizmusát: "kifejezetten szakszerűséget és hosszas gyakorlatot igényel." A film élelmes és tehetséges embereket vonzott, akik felmérték gazdasági és kulturális lehetőségeit, ráébredtek anyagi és szellemi hatalmára, figyelemmel kísérték a világfilm eredményeit s kreatívan bekapcsolódtak a film és mozi önfelfedezési folyamatába. Korda és Kertész Mihály viszonya a Mozgófénykép Híradóhoz arra emlékeztet, ahogy Truffaut vagy Godard nagy rendezővé nőtte ki magát a Cahiers du Cinéma köréből. A Mozgófénykép Híradó hasábjain megnyilatkozó íróknak, esztétáknak, olyan sejtéseik voltak a film művészi lehetőségeiről, melyeket a kibontakozó magyar filmipar a következő években nem váltott be. A világfilm fejlődése is csak a hatvanas években igazolta teljességében a kezdeti nagy bizalmat és lelkesedést. Somlyó Zoltán költő 1912-ben a Mozgófénykép Híradó számára írt cikksorozatából összeáll a film kezdeti éveinek műfaji poétikája. Az első valóban szakesztétikai jellegű, rendszerezett filmelméleti gondolatvilágot Török Jenő cikkei képviselik Korda 1915-ben alapított lapjában, a Mozihétben. Már a tízes években megjelentek elméleti igényű filmszakkönyvek: Keleti Adolf: A mozgószínház, mint a népművelés eszköze (1913), Beck Szilárd: A mozgófénykép (1913), Körmendy Ékes Lajos: A mozi (1915)

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: filmkultura.hu