1925-ben a kormányzat kézbe vette a nemzeti filmgyártás újjáteremtésének ügyét. Filmrendeletet bocsátanak ki, s létrehozzák a Filmipari Alapot és a Magyar Filmirodát. A Filmipari Alap 1927-ben megvásárolja a csődbe jutott Corvin filmgyárat. 1928-ban megalakul a Hunnia Filmgyár R.T., melynek feladata a játékfilmgyártás. A forgalmazók a bemutatott külföldi filmek után méterenként 20 (később 40) fillért tartoznak befizetni a Filmipari Alapnak, ami évi kb. egymillió pengős bevételt jelent. A filmgyártás újraindításához szükséges technikai, gazdasági és jogi feltételek megteremtése pillanatában azonban berobban az 1929-es gazdasági válság, majd a hangosfilm. A feladat megkettőződik: most már a némafilmnél sokkal drágább hangosfilm gyártást kell megteremteni.

 

1929. szeptember 20-án mutatta be a Forum mozi Az éneklő bolondot (The Singing Fool). 1930-ban hangosítják a budapesti premiermozikat, 1931-ben vidéken is elterjed a hangosfilm. 1929-ben Kertész Mihály a Noé bárkája (Noah's Ark) című filmjéhez hangos beköszöntőt készít magyar nyelven. 1930-ban a Vasárnap délután című UFA-filmben Willy Fritsch magyarul énekli a "Harminckettes baka vagyok én" című dalt. Gaál Béla 1929-ben forgatott Csak egy kislány van a világon című filmjét, a Fox Movietone News felvevő berendezését kölcsönkérve, hangosították. A filmet, melyben elsősorban magyarnótákat hallunk, de néhány szó is elhangzik, 1930. május 12-én mutatták be.

 

A némafilm internacionalizmusát megszüntető hangos film alkotói kezdetben a több verziós filmek készítésével vélték kiküszöbölhetőnek a beszélő film nyelvi korlátait. A Paramount cég párizsi, Joinville-i stúdiójában 1930-ban forgatták két sikeres amerikai film magyar verzióját: a Kacagó asszonyt (The Laughing Lady) és Az orvos titkát (The Doctor's Secret). Ezek a Párizsban magyar szereplőkkel forgatott, jellegtelen amerikai filmek Budapesten hűvös fogadtatásra találtak. 1931-re hangfelvételre alkalmassá tették a Hunnia filmgyárat. Az első magyar hangosfilm az 1931 szeptember 25-én bemutatott A kék bálvány, az amerikai krimik gyenge utánzata, nem aratott sikert. A Berlinből hazahívott Székely István 1931-ben készített filmje, a meggazdagodott pesti kispolgárt és úrhatnám feleségét karikírozó Hyppolit a lakáj találja meg azt a formát, a magyar polgári komédia alaphangnemét, mely az elkövetkező időket dominálja.

 

A következő évben született meg a harmincas évek legnagyobb igényű művészi vállalkozása. Az akkor már Amerikában dolgozó Fejős Pál hazatért és francia tőke bevonásával két hangosfilmet forgatott, a Tavaszi záport és az Ítél a Balatont. A kitaszítottságában modern szentté avatott cselédlány szenvedéstörténete, s a terület¸kért harcoló balatoni halászcsaládok konfliktusára épített falusi Rómeo-Júlia-románc nagy nemzetközi elismerést arattak, de a magyar közönséget nem sikerült meghódítaniuk. Fejős igényes vállalkozása nem talált követőkre. A gyártók, akik nem mertek eltérni a már bevált sikerreceptektől, nemcsak a művészi kísérletezésről mondtak le, a szakmai kísérletezéstől is óvakodtak.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: filmkultura.hu