Az 50 első randi (eredeti cím: 50 First Dates) 2004-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték, Adam Sandler és Drew Barrymore főszereplésével.

 

A film hat filmes díjat nyert el, és további nyolcra jelölték.

 

A film ötlete megtörtént orvosi eseteken alapul.

 

Henry Roth tengerbiológus (Adam Sandler) delfineket, fókákat és pingvineket ápol és gyógyít, kedvenc rozmárjával kommunikál, munka után pedig magányos turistanőkkel kerül intim kapcsolatba azok nyaralása alatt. Elvből nem kezd ki helyi lányokkal, és nem bocsátkozik hosszútávú kapcsolatba, de egy reggel egy gyorsbüfében meglátja a bájos szőke Lucyt, aki éppen a reggelijéből készít gofriházat, s megszegi ezt az elvét.

 

A közös reggeli nagyszerűen alakul, de másnap kiderül, hogy Lucy semmire sem emlékszik a vidám randiból, mivel rövid távú memóriája egy egy évvel korábban történt autóbalesetben jóvátehetetlenül megsérült. Henrynek nem marad más választása, mint hogy minden nap újra és újra meghódítsa Lucyt. Henry nem adja fel, nap mint nap sziporkázó ötleteket bevetve „megismerkedik” vele, hogy (ha minden jól sikerül) délutánra elcsattanjon az első csók…

 

Lucy nincs tudatában ennek, s szerető környezete is mindent megtesz a látszat fenntartására. Apja megszerzi annak az újságnak a több száz példányát, amire Lucy még emlékszik, így a lány mindig ugyanazt a számot olvassa. Esténként ugyanazt a (felvett) mérkőzést nézik a tévében, amit Lucy nagyon vár. Lucy ugyanannak a könyvnek ugyanazt az oldalait olvassa minden este. Fivére egy kigyúrt, kissé ostoba, pösze macsó (Sean Astin), aki a testedzésen kívül közreműködik a normális élet látszatának fenntartásában (például apjával minden nap fehérre festik az egyik helyiség falait, hogy Lucy másnap festhessen rájuk - apja a lefestés előtt lefényképezi az alkotásait).

 

Henry helyi jó ismerőse a szabad életre ácsingózó, sokgyerekes bennszülött barát (akinek a két szem színe erősen eltér) (Rob Schneider), akinek egy cápa harapott a hasába, ennek ellenére nem tartja őket veszélyes állatnak. Ő mindenféle ötlettel látja el Henryt (amiket neki magának lenne kedve megvalósítani, ha nem lenne családos ember egy hatalmas feleség mellett).

 

Lucy többször szembesül a valósággal, például amikor lejár az autója engedélye (Lucy úgy tudja, hogy október van). Ekkor közösen elmennek autóval abba az elmeklinikára, ahol annak idején Lucyt kezelték. Itt az orvos, Dr. Keats (Dan Aykroyd) egy koponyaátvilágítás után elmondja nekik, hogy Lucy állapota stabil, de nem lehet javulásra számítani („vigasztalásképpen” bemutatja nekik az intézményben lakók közül Tomot, akinek csak 10 másodpercnyire terjed ki a memóriája - ami azon túl történt, arra már nem emlékszik). Henry ennek ellenére nem hagyja magára a lányt, bár egyszer Lucy javaslatára szakítanak, hogy Henry normális életet élhessen. Henry egy videokazettát készít Lucynak, amiben bemutatja az „ismerőseit” és a környezetét. Lucy kézzel írt naplót kezd vezetni, miután megismerkedik Henryvel, és az alapján sejti, hogy ők barátok, és hogy valamiért ő maga nem emlékszik a részletekre. Lucy tehetségesen rajzol és Henryről rengeteg festményt készít, a legkülönfélébb stílusokban és technikákkal.

 

Henry megkéri Lucy kezét, amibe a lány beleegyezik. Henry az izraelita vallásnak megfelelő esküvőt rendez.

 

A befejező jelenetben Lucy ébredése után egy neki címzett videokazettát talál, amiben Henry mutatkozik be neki. Amint Lucy kilép az ajtón, egy hajón találja magát, ami sarkvidéki vizeken halad (ide Henry már tíz éve szeretett volna eljutni, hogy tanulmányozhassa a rozmárok víz alatt zajló, a tudomány által kevéssé ismert életét). Lucy örömmel üdvözli apját és a Henry által bemutatott, néhány éves kislányát a fedélzeten.

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia