A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen) 1967-ben bemutatott amerikai háborús akciófilm. A filmet Robert Aldrich rendezte, E. M. Nathanson azonos című háborús regénye alapján.

 

A második világháborús film világsztárokat vonultatott fel: a később a Volt egyszer egy vadnyugattal (1968) híressé vált Charles Bronson, a több háborús filmben is szereplő Lee Marvin, a korszak legnagyobb színészei közé tartozó Ernest Borgnine, a sztársportolóból lett fekete színész, Jim Brown valamint John Cassavetes, Telly Savalas, Clint Walker és Donald Sutherland.

 

John Reisman őrnagy, a szabályokat folyton megszegő, a feletteseivel szemben tiszteletlen katonatiszt egy különleges feladatot kap. Ki kell képeznie egy tucat katonai fegyencet, akiket emberölés és egyéb súlyos bűncselekmények miatt halálra vagy 20–30 év börtönre vagy kényszermunkára ítéltek. A kiképzés végeztével a megszállt Franciaország területén egy német vezérkari üdülőkastélyban lévő német főtiszteket kell megsemmisíteniük, akik nagy számban töltik ott szabadságukat. Aki az osztagból túléli a küldetést, az remélhetőleg amnesztiát kap, ez a felettes tábornok jóindulatán múlik. A gyakorlatilag öngyilkos küldetéshez szükséges kiképzésre 6 hetet kap Reisman. Mivel az őrnagy nem tartja magát feláldozhatónak, megkezdődik a kemény gyakorlatozás. Reisman mindent elkövet, hogy a tucatnyi antiszociális fegyencből összetartó elit egység legyen.

 

Kijelölt embereinek ügyeit alaposan tanulmányozza, majd egyenként elbeszélget velük a cellájukban. Mindegyik hajlandónak mutatkozik részt venni az akcióban. Reisman az összetartás erősítése érdekében azt a feltételt is kiköti, hogy ha valamelyikük nem teljesíti a rá bízott feladatot, akkor az egész akciót lefújja, és mindegyikükön végrehajtják a korábban kiszabott ítéletet.

 

Victor Franko ennek ellenére megpróbál a kiképzés elején megszökni, azonban a többiek erőszakkal visszatartják. Ez után nem történik hasonló rendbontás, bár egyszer fellázadnak és egy darabig nem hajlandók borotválkozni és fürödni, de Reisman ezt pozitívan értékeli, mivel a 12 fogoly egységesen lépett fel. Egy pszichológus is segíti a munkáját, aki elbeszélget az elítéltekkel. Javaslata az, hogy néhány különösen veszélyes egyént ki kellene hagyni a csapatból (például van egy vallási őrült, Maggot, aki isten küldöttének gondolja magát, minden nőt kurvának tart sőt rasszista is), Reisman azonban nem akar változtatni az eredeti létszámon.

 

Reisman a kiképzés utolsó éjszakájára italt és nyolc civil nőt szerez a katonák szórakoztatására. Ez a tábornok fülébe jut, aki a katonai fegyelem megsértése miatt az akció lefújásán gondolkodik. Adódik azonban egy lehetőség, hogy Reisman bebizonyítsa, az embereit megfelelően kiképezte: egy gyakorlat során el kell foglalniuk az ellenfél főhadiszállását (akik túlerőben vannak, és felkészülten várják a támadást). A csapatot éles lőszert használva ágyúkkal támadják, de egy csellel sikerül bejutniuk a főhadiszállásra, és elfoglalják azt.

 

Ezek után az őrnagy pontos tervet dolgoz ki, amiben mindenkinek fontos szerep jut, de mindegyiküknek ismernie kell a többiek feladatát is, hogy bárkinek a kiesése után valaki más végre tudja hajtani a feladatot. Ezért a tervet pontokba és rímekbe szedve az unalomig ismétlik. Egyikük már az ejtőernyős ugrás végén meghal a földet éréskor, a többiek azonban végrehajtják a feladatot, bár sokan meghalnak közben.

 

A német tisztek az első fegyverropogásra az erre a célra szolgáló óvóhelyre, a pincébe menekülnek a civil ruhás nőkkel együtt. „A piszkos tizenkettő” ezt kihasználva rájuk zárja az ajtókat és a szellőzőnyílásokon benzint locsolnak rájuk, majd kézigránátokat dobálnak be. Mivel a pincékben robbanóanyagot tároltak, a támadás következtében szinte a teljes épület kigyullad és megsemmisül a benne lévőkkel együtt.

 

„A piszkos tizenkettő” tagjai harc közben esnek el, leszámítva Maggott-t, akit Jefferson lő hátba, mert az niggernek nevezte. Életben maradt tagjait visszahelyezik korábbi beosztásukba, a többiek rokonainak pedig a „harc közben életét vesztette” üzenetet küldik, a korábban kiszabott büntetés említése nélkül.

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia