Az Egy bogár élete (eredeti cím: A Bug's Life) számítógép-animációs amerikai film a Pixar Animation Studios gyártásában és a Walt Disney Pictures forgalmazásában, melyet az Egyesült Államokban 1998. november 20-án, Magyarországon pedig 1999. február 4-én mutattak be. Főhőse egy különc hangya, aki felbérel egy csapat (hite szerint) bogárharcost (akik valójában cirkuszosok), hogy szembeszálljanak a hangyákat rettegésben tartó sáskákkal. A filmet John Lasseter és Andrew Stanton rendezte.

 

A történet variáció Ezópusz A hangya és a szöcske című meséjére, emellett hasonlatos A három amígó című amerikai vígjátékhoz, ami néhány munkáját vesztett színészről szól, akik egy falut védelmeznek azzal a tudattal, hogy fellépnek; illetve Kuroszava Akira alkotásához, A hét szamurájhoz (egyúttal hollywoodi remake-jéhez, A hét mesterlövészhez), amiben egy japán falucska lakói felbérelnek egy karddal felfegyverzett csapatot a banditák ellen.

 

Az Egy bogár életét jól fogadta a kritika, zenéjét Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték, s a jegypénztáraknál világszerte több mint 350 millió dolláros bevételt ért el.

 

Minden évben, a hangyák kolóniájának be kell gyűjtenie a termést a rettegett sáskáknak. Az egyik hangya, Fürge, feltaláló, aki szerkezeteivel több galibát okoz, mint amennyit segít. Legújabb gépezete, amely az aratást könnyíti meg, elszabadul, s ennek eredményeképp a sáskáknak nagy erőfeszítés árán összehordott maghalom a vízben köt ki, épp mielőtt a fenyegető rovarok megérkeznek. Vezetőjük, Szökken a nyár végéig ad haladékot a hangyáknak az újbóli felhalmozásra, azonban megkettőzi az adagot, miután Fürge előlép a hangyakirálynő legkisebb lánya, Pötty védelmében. Ügyetlensége miatt Fürge a kolónia királyi tanácsa elé kerül. Mikor azt javasolja, hívjanak harcos bogarakat segítségül, Atta hercegnő, a trón örököse engedélyezi az utat Fürgének, ám pusztán azzal a szándékkal, hogy eltüntesse az útból, míg az újabb begyűjtés tart.

 

A rovarok városához érve, amely egy lakókocsi alatti szeméthalom, Fürge belebotlik egy csapat állását vesztett cirkuszi bogárba, akiknek legutóbbi előadásuk káoszba fulladt, s egy kis közjáték okán harcosnak véli őket. A művészlelkületű társaság ugyanakkor tehetségkutató ügynöknek gondolja Fürgét, aki a számukat szeretné bemutatni szigetén. A tanács nagy meglepettségére, Fürge rövidesen visszatér a kolóniába, ahol hősökként fogadják és ünneplik a jövevényeket; egyedül Attának vannak kétségei a szedett-vedett társasággal kapcsolatban, s kis híján fültanúja is lesz annak, mikor Fürge és a cirkuszosok rájönnek tévedésükre. Már éppen lelépnének a vendégek, mikor Pötty bajba kerül. Együttes erővel Fürge és a csapat megmenti a csöpp hangyát az éhes madártól, ami megszilárdítja mindenki hitét, így Attáét is, aki másképp kezd tekinteni Fürgére.

 

A sáskák búvóhelyén Szökken fivére, Korpa azt javasolja bátyjának, hogy ne menjenek vissza a hangyák szigetére, hiszen bőségesen elég élelmük van az esős évszakra idejére. Szökken emlékezteti őt és a többieket is, hogy ha nem tartják félelemben a hangyákat, eszükbe juthat számbeli fölényüket ellenük fordítani, s végleg elűzni őket. Elindulnak hát behajtani a termést. Mivel korábban tudomására jutott, hogy a szöcskét egyszer kis híján felfalta egy madár, Fürge azt a tervet eszeli ki, hogy egy álmadárral kergessék el terrorizálóikat. Javaslatát a cirkuszi bogarakon keresztül tárja a tanács elé, hogy azok úgy véljék, a „harcosok” ötletét valósítják meg. A hangyák így a begyűjtési munka helyett a madár megépítésébe fektetik energiájukat, ám épp miután elhelyezik azt a fa odvába, feltűnik a cirkuszi porondmester előadóit keresve. Kiderül az igazság; Atta száműzi Fürgét, s a hangyák kétségbeesetten igyekeznek annyi magot gyűjteni, amennyit csak tudnak. Képtelenek az elvárt mennyiséget felhalmozni, s mikor Szökken megérkezik, átveszi az uralmat a boly felett, a sziget minden élelmét magához rendelve.

 

Pötty fültanúja lesz a sáskák tervének, miszerint dolguk végeztével megölik a királynőt, így rejtekhelyéről Fürge és a cirkuszosok nyomába ered. Meggyőzi őket, hogy visszatérjenek és üzembe helyezzék a madarat az eredeti elképzelés szerint. Az álcázott szárnyas halálra rémíti a sáskahadat, s már épp megkezdenék a visszavonulást, mikor a mit sem sejtő porondmester lángra gyújtja a madarat. A feldühödött Szökken ráuszítja kerge csatlósát Fürgére, akit a sáska rendesen helyben hagy, de nem annyira, hogy ne tudjon feltápászkodni és szavaival felnyitni népe szemét: a sáskák nem többek, mint élősködők, akiknek szükségük van a hangyákra. Az erőfölényükről meggyőződő hangyák együttes erővel rohanják le a betolakodókat, s mindőjüket elkergetik – kivéve Szökkent, akit foglyul ejtenek. Vihar csap le a szigetre, s kitör a pánik a hangyák között. Szökken kihasználja az alkalmat és Fürgét felkapva a magasba száll, hogy végezzen vele egyszer s mindenkorra. Atta alattvalója segítségére siet, s ketten együtt az igazi madár fészkéhez csalják Szökkent. Szökken sarokba szorítja Fürgét, ám az utolsó pillanatban felbukkan a madár, elragadja a sáskát és megeteti fiókáival.

 

A tavasz beköszöntével a Korpával kibővült cirkuszosok elbúcsúznak a hangyáktól. Atta lesz az új királynő, s párjául Fürgét választja, akinek aratógépét a kolónia hasznosítja az újabb begyűjtéshez.

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia