Nino Rota (Milánó, 1911. december 3. – Róma, 1979. április 10.) olasz zeneszerző.

Nino Rota 1911. december 3-án született Milánóban egy zenészcsalád gyermekeként.

1929-ben Rómában tanult a Santa Cecillia konzervatóriumban Alfredo Casellától. Közben híres zeneszerzővé és karmesterré vált Milánóban. Első oratóriumát a L’infanzia di San Giovanni Battistá-t, valamint az Il Principe Porcaro című komédiáját még ma is játsszák Milánóban és Párizsban is.

1930-1932 között az USA-ban élt, ahol a philadelphiai Curtis Intézetben tanulta a zeneszerzést Rosario Scalerótól és Fritz Reinertől. Ezután visszatért Olaszországba, ahol a milánói egyetemben diplomát szerzett irodalomból. 1937-ben kezdett tanítani a bari konzervatóriumban, amelynek 1950-től haláláig igazgatója volt. A bari évek alatt sok operát és balettet komponált, melyek közül a leghíresebbek az Aladino e la lampada magica és a La visita meravigliosa.

Az 1940-es években kezdett el filmzenéket komponálni a leghíresebb olasz rendezők munkáihoz. Dolgozott Fellinivel, Castellanival, Zeffirellivel. Olyan mesterművek zenéjét szerezte, mint Az édes élet (1960), a 8 és 1/2 (1963), a Rómeó és Júlia (1968), valamint A Keresztapa (1972). Élete legnagyobb alkotása talán a Francis Ford Coppola által rendezett maffiatrilógia első két részének zenéje. Az első részért még nem, azonban a másodikért már átvehette az Oscar-díjat (Carmine Coppolával megosztva).

Forrás: wikipédia