Quentin Tarantino (USA, Tennessee, Knoxville, 1963. március 27. –) amerikai rendező, színész, forgatókönyvíró, producer, az amerikai független film egyik legnagyobb hatású alakja.

 

Apja, Tony Tarantino olasz származású amerikai színész és amatőr zenész volt, anyja Connie McHugh félig ír, félig cseroki indián. Quentin (aki ezt a nevet Burt Reynolds Gunsmoke című tévésorozata után kapta) apját sohasem ismerte, mivel az születése után elhagyta anyját. Gyermekéveit Los Angelesben töltötte, iskoláit nem fejezte be. 1987-ben megírta a Tiszta románc forgatókönyvét és a Született gyilkosokat. Az előbbit Tony Scott rendezte meg 1993-ban, az utóbbit pedig Oliver Stone 1994-ben. Tarantino később maximálisan elhatárolódott Stone verziójától, mert szerinte a film irányvonala nem az ő forgatókönyvét tükrözte, és egyenesen förtelmesnek nevezte azt, amit Stone „összefércelt” az írásából. A Tiszta románc forgatókönyve végül ötvenezer dollárért kelt el, és az addig évi 8000 dollárt kereső filmes megírhatta a Kutyaszorítóbant.

 

Elszerződött segédírónak egy kis hollywoodi produkciós társasághoz, a CineTelhez, Lawrence Benderhez. 1992-ben készítette első nagyjátékfilmjét Harvey Keitel támogatásával. Tarantino 28 évesen írta a Kutyaszorítóban forgatókönyvét. A film egy balul sikerült gyémántrablás következményeit meséli el. Tele van később sokat idézett aranyköpésekkel és kiváló színészi alakításokkal. A videotékában ismerkedett még későbbi társával, Roger Avaryvel, aki íróként besegített neki forgatókönyvei megírásába. Quentin a Kutyaszorítóban-t ekkor még csak alacsony költségvetésű, fekete-fehér filmként képzelte el. Bender látott fantáziát a dologban: a forgatókönyvet Harvey Keitelhez juttatta el, aki a remek szkripten felbuzdulva a szereplők összeszedése mellett saját 400 000 dollárjával szállt be a finanszírozásba. Miközben a szereplők toborzása folyt, Tarantino és Bender közösen megalapították A Band Apart Productionst (Tarantino ezt a nevet Jean-Luc Godard A Bande á Part (1964) című filmje után adta cégének).

 

Tarantino karrierje innentől szárnyra kap: Tony Scott rendezésében a mozikba kerül a Tiszta románc (1993). A rendező Oliver Stone-nal ellentétben nem formálja saját ízlésének megfelelően a Tarantino írását. Az üdítően stílusos párbeszédek megragadnak a nézőben; Dennis Hopper és Christopher Walken zseniális dialógusát a mórokról az év öt legjobb jelenete közé választották. A film érdekessége még néhány óriási sztár minimális szerepe, így Samuel L. Jackson vagy Brad Pitt kétsoros szerepe is.

 

A csúcsra jutott Tarantino a legnagyobb stúdióktól kapott felkérést többek között a Men in Black – Sötét zsaruk megrendezésére, valamint a Féktelenülre. Ezeket az ajánlatokat visszautasította, és inkább egy tévésorozat epizódját rendezte (Vészhelyzet: Anyaság című epizód) a Warner Brothers megbízásából, valamint szabadidejében kissé csorba forgatókönyvek éleit csiszolhatta élesre (A szikla).

 

1995-ben elvállalt egy kisebb cameo szerepet Robert Rodríguez Desperadójában, majd részt vállalt másik három független filmes, nevezetesen Alexandre Rockwell, Allison Anders és Robert Rodriguez projektjében, a Négy szobában. Ebben a négyesben az utolsó szobáért, a Hollywoodi ember című kis szkeccsért felelt. Quentin jó szokásához híven megint a régmúlt nagyjait hívta segítségül, amikor megírta ezt az epizódot: a hírhedt fogadás nem titkoltan a Man from the South-ból jött, amely az „Alfred Hitchcock bemutatja” című sorozatban ment le 1960-ban Peter Lorre és Steve McQueen főszereplésével.

 

Miután elutasította a Directors Guild of America tagsági ajánlatát Rodriguezzel közösen elkészített egy több műfaji elemből – western, road movie, vámpírfilmek – táplálkozó filmet, az Alkonyattól pirkadatigot.

 

A történet alapötlete Robert Kurtzmanban fogant meg, és Tarantino felvállalta a filmre írását.

 

Tarantino rendezői visszatéréséhez egy gyerekkorában bálványozott író, Elmore Leonard Rum Punch című könyvét vette alapul. A Jackie Brown ismét a hetvenes évek hangulatában tobzódik, és Quentin megint a régmúlt sztárjait vonultatja fel. A szereposztás most sem hagy kívánnivalót maga után, hisz a kisebb szerepekben is a rendező gyermekkorának olyan bálványai szerepelnek, mint Robert De Niro, Robert Forster, és Pam Grier.

 

Tarantino itt sem hazudtolja meg önmagát filmes utalásaival: Ms. Brown a táskacserét követően abban a ruhában rohangál, amit a Mrs. Mia Wallace a Ponyvaregényből viselt a túladagolásának estéjén, vagy említésre érdemes még a film kezdőjelenete, melyet a Diploma előtt c. film ihletett. A film egyaránt megosztotta a kritikusokat és a nézőket. Mindenki újra a Ponyvaregényt várta. A Jackie Brown filmesztétikai szempontból azonban sokkal érettebb alkotás.

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia