Morgan Freeman (1937. június 1. –) Oscar-díjas amerikai színész. Ismertségre az 1990-es években tett szert, miután több hollywoodi sikerfilmben is feltűnt.

 

Freeman a Tennessee állambeli Memphisben született idősebb Morgan Porterfield Freeman borbély és Myme Edna Revere takarítónő fiaként; apja 1961-ben, májzsugorodás következtében halt meg. Három idősebb testvére van. Gyermekkorában gyakran költöztek, éltek a Mississippi állambeli Greenwoodban, az indianai Garyben és végül Chicagóban, Illinois államban. Freeman nyolcévesen szerezte első színészi tapasztalatait, mikor egy iskolai darab főszerepét játszotta. Tizenkét évesen megnyert egy állami drámaversenyt, a középiskola alatt pedig a nashville-i székhelyű rádióműsorban működött közre. 1955-ben visszautasított egy részleges színi ösztöndíjat a Jackson Állami Egyetemre, hogy szerelőként dolgozhasson az Egyesült Államok Légierejénél.

 

Freeman a '60-as évek elején Los Angelesbe költözött, s a Los Angeles-i Közösségi Főiskolán másolóként tevékenykedett. Az évtized során New York Cityben is lakott, ahol az 1964-es Világkiállításon táncosként dolgozott, illetve San Franciscóban, ahol az Opera Kör zenei társulat tagja volt. Fellépett a The Royal Hunt of the Sun egy vándorszíntársulat által előadott változatában, s statisztaként feltűnt az 1965-ös The Pawnbroker című filmben. 1967-ben Viveca Lindfors mellett játszott a The Nigger Lovers címet viselő darabban (amely a fekete civiljogi mozgalom idején játszódik), mielőtt sor került Broadway-debütjére a Hello, Dolly! 1968-as, teljes egészében afro-amerikai színészek által előadott verziójában.

 

Az 1980-as évek közepétől Freeman jelentős mellékszereplőként tűnt fel számos mozifilmben, melyeknek köszönhetően a bölcs és atyai szerepek megformálójaként lett ismert. Első Oscar-jelölését az 1987-es Hamis riportban való epizódszerepéért kapta. Ahogy nőtt hírneve, egyre nagyobb szerepekhez jutott, úgymint a címszerep a Miss Daisy sofőrjében és Rawlins főtörzsőrmesteré Az 54. hadtestben, mindkettőt 1989-ben. Előbbiért megszerezte második Oscar-nominációját, ezúttal már a főszereplő kategóriában. 1993-ban a kamera másik oldalán is kipróbálta magát, s Danny Glover főszereplésével megrendezte a Bopha! című filmdrámát. 1994-ben játszotta el Redet, a megtért elítéltet A remény rabjai ünnepelt filmváltozatában. Alakításáért újfent felfigyelt rá az Akadémia, de a szobrocskát ezúttal sem ő vitte haza. Sztárstátusza az 1990-es években már megkérdőjelezhetetlenné vált, hiszen olyan kasszasikerekben szerepelt, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Hetedik, vagy a Deep Impact.

 

1997-ben Lori McCreary producerrel Freeman megalapította a Revelations Entertainment produkciós céget, s ők ketten a vezetői az online testvércégnek, a 2004 óta működő ClickStarnak is. Itt Freeman a házigazdája az „Our Space” csatornának, ahol speciálisan összeállított videók láthatók, melyekben megosztja a látogatóval szeretetét a tudományok, különösen az űr felfedezése és a repüléstan iránt. A ClickStaron vált Freeman 10 Items or Less című filmje az elsővé, amelyet legálisan le lehetett tölteni, még a moziforgalmazás idején.

 

2005-ben végül elnyerte a régóta érlelődő Oscar-díjat Clint Eastwood Millió dolláros bébi című filmjében nyújtott alakításáért, mint mellékszereplő színész. Ebben az évben öt filmet számlál filmográfiája, 2006-ban pedig további három szerepe volt. 2007 végén került a mozikba Rob Reiner A bakancslista című rendezése, melyben Freeman Jack Nicholsonnal játszik együtt. 2008 nyarán két képregény alapján készült filmben is láthatja a néző: elsőként a Wanted című akciófilmben, majd az újabb Batman-moziban.

 

2008. december 6-án többek között neki ítélték oda a Kennedy Központ életműdíját, melyet a washingtoni külügyminisztériumban vehetett át.

 

2009. február 2-án újra Oscar-díjra jelölték a Nelson Mandela életét feldolgozó Invictus című Clint Eastwood rendezte filmben nyújtott alakításáért.

 

Freeman egyedi orgánumának köszönhetően gyakran vállal narrátori feladatokat. 2005-ben két sikerfilmben, a Világok harcában és az Oscar-díjas Pingvinek vándorlása című dokumentumfilmben is hallható volt hangja.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia