Al Pacino (New York, 1940. április 25. –) Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, a filmtörténelem egyik meghatározó színészegyénisége. Lee Strasberg világhírű Actors Stúdiójában próbálta elsajátítani a szakma fortélyait, melyet előtte olyan nagy színészek is tanultak, mint James Dean vagy Marilyn Monroe. Már rögtön az első filmszerepe, a Pánik a Tű parkban előtt Tony-díjat kapott egy Broadway darabban nyújtott alakításáért. Francis Ford Coppola 1972-ben ráosztotta a Corleone-családot irányító maffiavezér, Michael Corleone szerepét A Keresztapa című filmjében, melynek köszönhetően egy csapásra a legnagyobbak között találta magát. Filmjei témájául gyakorta szolgál a szervezett bűnözés, a New York-i olasz maffia: főszerepet játszott A sebhelyesarcúban, a Dick Tracyben Warren Beatty-vel, majd a Szemtől szemben felügyelőjeként Robert De Niro illetve a Fedőneve: Donnie Brascoban Johnny Depp partnereként. Az ő nevéhez fűződik mára már világhíressé vált monológja, amit a Minden héten háború című film végén intéz csapatához.

 

A New York-i Bronxban született, 1940. április 25-én. Szülei olaszok, Salvatore és Rose, születése után hamarosan elváltak, és a kis Al a nagyszülők házában talált menedéket. Kedvenc foglalatossága volt a moziban látott filmszereplők hangjának, mozgásának utánzása. Még középiskolás volt, amikor Bronxban Csehov Sirályában lépett fel, és ekkor ébredt rá saját színészi képességeire. A fiatal srác a Broadway-re vágyott, de a tanulást félvállról vette, és ez egyre romló eredményein is meglátszott. Egy ideig alkalmi munkákból tartotta el magát, majd Herbergh Berghof tanodájába iratkozott be, de Lee Strasberghez vágyott. A method acting mestere szárnyai alá vette az ifjú titánt, majd off-Broadway-darabokban szerzett neki szerepet. Al végre megvalósíthatta önmagát, és az elkövetkezendő években díjakkal halmozták el munkáiért, többek között Tony- és Obi-díjakkal. Utolsó színházi szerepében egy kábítószerfüggő fiatalt formált meg, s bár ezután egyenesen a mozivászonra nyergelt át, a rendezők és producerek még sokáig hagyták hemperegni a drogos témában. Első két játékfilmjében ugyanis szintén drogfüggő csődtömegeket személyesít meg, akiknek nincs módjuk és nincs erejük ahhoz, hogy szakítsanak züllött életükkel. A Pánik a Tű Parkban direktora így jellemezte a lehengerlő tehetségű sztárpalántát: „Látszatra érdektelen, csúnya kisember, ám amikor beszélni, mozogni kezd, szemében lézersugár gyullad ki”.

 

Pályája nehezen indult be, és ha Francis Ford Coppola késhegyre menő viták árán nem fogadtatja el a Paramount Pictures fejeseivel, hogy ő játssza A Keresztapa című epikus gengszterfilm egyik főszerepét, talán ma egy legendával lennénk szegényebbek. Pacino az első próbafelvételeken nem győzte meg a stúdió vezetőit, akik ki akarták rúgni, de a sokat emlegetett éttermi mészárlásjelenetben már minden kétséget eloszlatott afelől, hogy ő a legautentikusabb választás a fiatal katonatiszt szerepére, aki apja, a mindenható maffiafőnök (Marlon Brando) helyébe lépve a családi vállalkozás élére áll. Pacino-t beszippantotta Hollywood, és a Keresztapáért Oscar-díjra jelölték, ezt azonban még nem sikerült beváltania. Sőt, díjak tekintetében sokáig a legmellőzöttebbek közé tartozott. A Keresztapa azonban mérföldkő lett Új-Hollywood történelmében, felfrissítette műfajának lelassult véráramát, és a nyomában valóságos „gengszterfilm-dömping” indult el. Pacino a két évvel későbbi folytatásban már abszolút főszereplő volt, s noha ismételten jelölték, újfent alulmaradt, ezúttal Art Carney-val szemben.

Filmes karrierje sínre került és innentől kezdve a legjobb rendezők álltak sorba Pacinóért, így nem csoda, hogy a következő években szinte csak neves filmkészítőkkel dolgozott együtt. Erőteljes alakításokat nyújtott Sydney Lumet két filmjében, a klasszikussá vált Serpico-ban (1973), mint túlzottan lelkiismeretes rendőr, aki le akarja leplezni a szervezeten belüli korrupciót - ezért az alakításáért Golden Globe-díjat kapott -, és a Kánikulai délután-ban (1975), mint kétbalkezes, biszexuális bankrabló. Ezután néhány kevésbé sikeres film következett, mint például az egy autóversenyző életéről szóló Bobby Deerfield (1977). Az évtized végén újfent Oscar-díjra jelölték a Norman Jewison által rendezett Az igazság mindenkié (1979) című filmdrámában nyújtott erőteljes alakításáért, melyben egy mindenre elszánt ügyvédet kelt életre. Azonban az aranyszobrocska ismételten elmaradt.

 

Al Pacinót már évek óta Hollywood örök agglegényének tartják és talán ennek tudható be az is, hogy sztár kollégáitól eltérően feltűnően keveset szerepel a neve a különböző bulvárlapok hasábjain. A színész kapcsolatai rövid ideig tartottak, az egyetlen kivétel a neves színésznő, Beverly D’Angelo volt, akivel 1997 óta élt együtt és aki 2001 januárjában ikreket hozott világra. Ezután azonban kapcsolatuk megromlott, és nem éppen békés körülmények között váltak el egymástól.

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia